A szakirodalom a szóbanforgó régiónak több változatát ismeri; a különböző térképeken váltakozó egyenesek kötnek össze más-más koordinátájú pontokat, de nagyjából ugyanarra a területre vonatkoznak. Mai posztunkban a legelterjedtebb (legnépszerűbb) vélemény szerinti Bermuda-háromszöget vesszük alapul, melynek csúcsai Puerto Ricót, a Bermuda-szigetcsoportot és a floridai Miamit érintik; na nem mintha az elméletek szempontjából ennek különösebb jelentősége lenne.

Mindaddig, amíg Kolumbusz Kristóf nem tette meg azt a szívességet a spanyol koronának (majd később valamennyiünknek), hogy áthajózik az Atlantin és úgymond felfedezi az Újvilágot, erről a vízfelszínről nem rendelkezünk semmiféle információval. Amerika őslakói nem voltak valami nagy tengerhajózós népség, ezért fogalmunk sincs, hogy a XVI. század előtt történtek-e furcsa jelenségek a körzetben. Kolumbusz azonban már 1492 őszén (amikor először hajózott át a háromszöget is érintő Sargasso-tengeren) beszámolt furcsa jelenségekről, amelyekről hajónaplója 400 év után is tanúskodik: furcsa fények a levegőben, megbolondulni látszó iránytűk, az égből érkező és a vízbe csapódó lángnyelvek, stb.

Az elkövetkezendő évszázadokban ez a (forrástól és a szerző grafikai hajlandóságától függően összesen 7-12 magyarországnyi), 80 százalékban nemzetközi vizekhez tartozó terület számos olyan titokzatos esemény helyszíne volt, amelyekben egyetlen dolog közös: az eltűnések.

Mert tűnt el itt nyom nélkül vitorlás, gőzös, repülőgép (néha egész harci kötelék), de olyan is volt, hogy egy-egy jármű utóbb sértetlenül felbukkant, csak a legénység hiányzott, de az viszont teljesen.