A légtérbe ürítő tűzhányók gázaiban tekintélyes mennyiségű szilárd szennyező található. Ezek jelzik a légkörben a gázok útját, sokszor 15-20 km magasságig is. A legtöbb vulkáni gáz azonban szilárd szennyeződés nélküli állapotban színtelen, vagy csak igen nagy vastagságú rétege mutat halvány színeződést. Ezért valószínű, hogy a szilárd szennyeződéstől megszabadult gázok vízfelszínen való megjelenése szabad szemmel aligha látható.

A tengervíz szilárd szennyezőket lekötő hatásának igazolására egyszerű kísérletet végezhetünk:

Patentzáras üveget töltsünk félig vízzel, majd a víz felszínére fújjunk tömény cigarettafüstött. Zárjuk le az üveget. A víz felszínén gomolygó füst tejszerű képet ad. Tudvalévő, hogy a cigarettafüst kékesfehér színét a szilárd szennyezőktől kapja.

Rázzuk össze alaposan az üveg tartalmát: azt tapasztaljuk, hogy a víz felszínéről eltűnt a füst. Az edény "üres" felében lévő gáz színtelen, mint a levegő. Felnyitva az üveget, még érezzük a víz felett lévő gáz cigarettafüstillatát, mert a gázokat nem kötötte le a víz, csak a szilárd szennyezőket.

Amit a kisérlet során összerázással értünk el, az a tengerfenék közeléből induló és a felszínre érkező vulkáni gázok hosszú útján teljesül.